Két fontos útravalót kaptam az életre, mindkettő évek óta elkísér. Velem volt városi tanácsosi munkám alatt, és akkor is, amikor Bukarestbe kerültem államtitkárként, majd szenátor és miniszter koromban is.

Az egyik kísérőm, hogy mindig hagynunk kell valamit magunk után: az emberekben kellemes emléket és, ha lehetőségünk adódik rá, a történetírásnak is hagyjunk valami maradandót.

A másik kísérőm, hogy az ember soha ne feledje el, honnan indult.

Ez utóbbi gondolat sokszor segített kitartani a fővárosban: hogy van, hová hazajönni.

Nemrég azt kérdezte tőlem egy fiatalember: mi kell ahhoz, hogy az ember fiatalon, sikeres pályát fusson be. Én pedig azt válaszoltam: ha jön a kihívás, nem szabad félreállni…

Kihívásokról szól az ember élete: kisebb vagy nagyobb kihívásokkal mindannyian szembesülünk. Olyan ez, mint az úszástanulás: egyeseket hetekig-hónapokig tanítgatnak, légzéstechnikától elkezdve a szabályos lábmozgásokig, másokat pedig bedobnak a mélyvízbe, s onnan ki kell vergődniük, még ha nem is szabályos a levegővételük vagy a lábtechnikájuk. Nekem is ez utóbbi adatott meg, de nem bánom, hogy így alakult.

Jókor lenni jó helyen hatalmas ajándék. És visszanézve, a „nagy” tettek mellett mindig ott vannak azok a mindennapok, amelyekben találkozunk, beszélgetünk, és együtt elképzelünk, kitalálunk vagy épp megoldunk dolgokat. Együtt: mert másképp nem megy. Széchényi István mondta: Egynek minden nehéz. Soknak semmi nem lehetetlen. Ennek szellemében szeretnék a továbbiakban is jelen lenni a Bihar megyei közéletben, főleg Nagyváradon, hiszen itt eddig is társakra találtam. Velük együtt dolgozunk az Egészséges Nagyváradért! Azért a városért, ahol elfogadjuk egymást, ismerjük és elismerjük egymás értékeit. Azért a városért, ahol jó otthon lenni!

Lap tetejére
 
Cseke Attila  | 2012
powered by EMERiGOS
web design oradea